.
Leszek-e árnyékod, minden verőfényes délután, mikor arcodból a szél elfújja a mámort?
Érzed-e érintésemet, ha kezem bénult mozdulatlansággal elképzelt ölelésbe hal?
Ráfonódom-e csuklódra átölelő ezüstszálként, melyet nem tud elvágni a kétely?
Felkérsz-e az el nem táncolt táncra, hogy karodban tartsál, mikor térdem összeroskad?
Rímbe szeded-e szavaid, ha látod, néma esőcseppekké vált bennem a fájdalom?
Megőrzöd-e a nap végtelen melegét, mikor az már sugárkoszorúit a tengerbe dobja?
S ha lábnyomod lábam nyomán jár, fényem fényeddel összeolvad, kezedben reszketeg szárnyú pillangóként pihenek, ha odaengedsz megterített asztalodhoz és alázattal mondunk el egy imát, akkor ponttá sűrűsödnek a kérdő-jelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése