Körül vesz a fény....

Apró lángok járják táncuk, s falják a levegőt.
Szememben meleg fényük, érzem az időt.
Valahol bennem is égnek a lángok, engem falnak.
S mégis, mikor úgy igazán érzem, megtartom magamnak.

Nem önzőségből teszem, más lelkét nem égetem.
Bár örökké lángolnék vörösen, s izzana el életem.
Csak melegem adnám neked, érintsd tenyerem.
De hagy lángoljak én, s legyen a tűz a végzetem.

Van hogy a csendben, kék s opálos fényben pihen a tűz.
A szenvedély alszik, a vágy pihen, s félelmem nem űz.
Igen talán hagyni kéne, s az élet lassan elégne, békében.
Vagy lángolva tombolni, s úgy égni végtelen, a végzetben.

Látom nem érted, a lángokat te magad nem érzed,
te szegény.
Bensődben a ragyogás csak hazug csillogás,
nem tűz s fény.
Szegényebb vagy mint gondoltam, s szánlak magamban,
híján van az erény.
Én is csak vagyok, szegény gazdagon ballagok, sorsomban,
de körül vesz a fény.

http://www.youtube.com/watch?v=4z2DtNW79sQ&ob=av3e