Fantom....

Dobáljatok sárral, mert vállaltam ki vagyok.

Erőszakoljam magam, inkább fantom maradok.

Lepereg a gúny, s az öntelt szánalom.

Én tudom, mit érzek, s azt nem adom.

Nézd meg hogy a szerelemnek, mi lett a vége!

Romeo és Júlia a pokolban végezte.

S így jár mind, ha tisztán szívedből szereted.

Mert az Istenített érzés, elveszi életed.

Nem áldozom vérem, hamis oltáron.

Nem adom lényem, túllátok igazságon.

Vakok között én vagyok, félszemű a király.

S lám belém is a szenvedély, csak hálni jár.

Éreztem már szívemben, vérző rózsaszirmot.

Mert a legszebb virág tövise, szívembe vágott.

S térdeltem a pórban, sírva, megalázva.

Szánalom lett jutalma, mire a szívem, vigyázna.

Talán már szívem sincs, s nem tudok szeretni.

Nem akarok bántani senkit, főleg nem megvetni.

Tétován élvezném. még néha a csendet.

S te sose feledd azt, ki nem bántott téged.

http://www.youtube.com/watch?v=nmWRzWWzj6U