Vízkereszt ünnepén a legtöbb család megválik a karácsonyfájától.
Ezen a napon a legtöbbször a Három királyokról esik szó. A mágusokról, akik imádni mentek Jézust. Talán mellettük kevésbé hangsúlyos az a tény, hogy az egyházak ilyenkor Jézus Krisztus Jordánban való megkeresztelését is ünneplik. Pedig fontos lenne annak a momentumnak a középpontba állítása, hogy Jézus maga is a bűnös emberekkel való közösséget vállalta.
A vízkereszt, a római katolikus naptár szerint Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenésének napja, és a következő ünnepi időszak kezdete, a farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (Húsvét előtti 40. nap), a nagyböjt kezdetéig tart.
Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele, a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár). Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén március 9-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése.
