2010. november 8., hétfő

Idő kell...


Könnyes gyermek szem, mit őriz emlékem.
S az apró kéz, tenyerében izzad a félelem.
S az arc, mit a rettegés zárt börtönbe.
Az Árvák szaga, kit a pokol fogad örökbe.

Idő kell hogy gyermekben új ember szülessen.
Ne a vért lásd arcán, hanem a sebet lelkében.
Hisz Istene szelídnek szülte, de vadnak nevelte.
Arcán a fagyott haragot látod, s már nem fogadod örökbe.

Nem rácsokon belül lett otthona, irigyli azokat.
Kikhez néha sorban állnak, s kapják a csomagokat.
Onnan megpattanni könnyű, s a nevelő enged be.
De az ki nem mehet oda be, az utca fogadja örökbe.

Tükröm ez, miben a film lassan pereg le.
Sokszor törik szét, szilánkok szúrnak szívembe.
A harag lassan elillan, s más lép helyébe.
Csendben köszöntöm magam, hisz magam fogadtam örökbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése