Lepj meg bíbor pillanat, s ahogy a nap ébred,
simogasd arcomat, érzem, izzik véred.
Adj egy csodát nekem, s érintsd ébredésem,
aranyszín fényed nézem, olvaszd ki jégszívem.
Bátraké a szerencse, s nekem csak hitem van.
Ők lépnek előre, s én a sor végén hangtalan,
bohóckodom álruhában, festék alatt arctalan.
Tudom. hogy eltévedtem, hát olvaszd ki jégszívem.
Látom, ahogy kinevetnek, ostobák kik vággyal élnek.
S kacagnak, gúnnyal mutogatnak, s nem félnek.
Látod? Én sem félek, hisz őszintén s tisztán élek.
Ha nem hiszed, hát tedd meg nekem, s törd szét jégszívem.
http://www.youtube.com/watch?v=bE9WR_kc-1E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése