2010. november 24., szerda

darabka ...



Van hogy elbújok, lehunyt szemeim mögé s várom a holnapot.
S van hogy nagy levegőt veszek, s kiáltok jó napot.
S van hogy szeretkezem, az édes hangzást lelkemmel ölelem.
Mindig van valahogy, s mosolygom árnyékom csendjében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése