....ott feküdtél lehunyt szemmel, mozdulatlanul.
Egy végtelen hosszú pillanatig azt hittem, megtaláltalak.
Úgy éreztem, te vagy.
De amikor a szerelem helyén egyszer csak egy barátságot találunk,
az valahogy olyan, mint amikor észrevesszük a reggeli napsütésben,
hogy az ablaküveg hiányosan van megtisztítva: foltokban szomorúak maradunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése