....hajnalban...
a lágy szellőtől lebbenő függönyön átsejlik a felkelő nap fénye.. és bearanyozza a kedvesed homlokára gördülő hajtincset
és a szája sarkában gyöngyként kuporgó nyálcseppet....
keblei halmáról a bimbók puhán,
már megnyugodva,
lágyan néznek az arcodba...
és hirtelen rádöbbensz, hogy annak a két almának a szépsége nem a bársonyosan incselkedő feszességben rejlik,
hanem attól gyönyörű, hogy az ÖVÉ....
és szeretnéd megőrizni nagyon, nagyon sokáig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése