Mélyen gondolataimba merülve, fürkésző tekintettel
figyelve a percek múlását várok.
Valami mókás nyelven kommunikáló korombéli arcok
zúdulnak be, őket árnyékukként követő guruló bőröndökkel, talán finnek vagy észtek lehetnek.
Egy korosabb hölgy tőlem két asztalra kávét szürcsölget,
közben gondosan fényképeket rendezget egy albumba.
Egy jóképű, de gunyoros és ravasz tekintetű fiatal férfi
fel és alá sétálgat, néha felnézve telefonjába zárt
magánéletéből, bizonyára sokat utazhat,
nem tűnik túl izgatottnak.
A hajnali ürességet betöltő arcok,
levegőben köröző fecskékhez hasonlítanak,
akik afrikai útjukra készülnek, vagy csak várnak valakit. Pittyegés majd a gunyorosnak tűnő tekintett a
szája sarkában megjelenő félmosoly váltja fel,
és a férfi szapora léptekkel elindul.
Tekintetem a távolba mered, emlékeim közt keresgélve
oda jutok, hogy felismerem miért szerettem bele,
képes levedleni régimódi jólneveltségéből egy darabot,
és bármilyen extravagáns is a másik percben,
azt mégsem vedli le, ami tartást ad neki.
És az első alkalommal szökőkútként spriccelő mély női boldogság, mely kétségtelenül a jó veled érzetét keltette mindkettőnkben ablakokat nyitva ki számunkra,
melyen harmóniával telve nézhetünk a jövőbe.
Várom, hogy megjelenjen energikus és célratörő léptekkel és megöleljem szavak nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése