Hosszú esztendőkkel ezelőtt, mikor bohó vidámsággal rugdostam az avart vidám gyermekkorom közepette
még nem foglalkoztatott miért teszem mindezt.
Egyszerűen élveztem, hogy a száraz, de mélyebb avar esetén legalul sok helyütt még nyirkos levelek szanaszét repkednek.
Adott egy bensőséges érzést, mint valami megmagyarázhatatlan titok, egy éjjeli titkos találkozó vagy valami hasonló.
A körülöttem a levegőben kavargó, majd aláhulló levelek, melyekbe gyakran bele is hemperedtem ..
Titokzatossága tegnap még inkább izgatni kezdte kíváncsiságom és Mi az ellentétek földjeként folytattuk tovább sejtelmes kis játékunk. Fényes napsütés és kéjesen izgató fekete árnyék.
Egy homályos ősrengeteg közepén kavarogva örvénylő hullámok, melyek a bízhatsz bennem ölelésében felváltva löknek Minket a mélybe, és emelnek a magasba.
Ó, igen és az eddig elnyelt és fékezett területek is szabadok már, besatírozhatjuk őket színes ceruzáinkkal, mint egykor Afrika "fehér folt" részeit az expedíciók, és sokkal, de sokkal később, de ma már értelmet nyert a kavargó falevelek forgataga is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése