- Gyerekkoromban mindenfélét gyűjtögettem: gyufa címkét, szalvétát, bélyeget...
A városban az iskola mellett volt egy zsidó templom, amit a háború idején lebombáztak.....romos és veszélyes volt, viszont a tiltások ellenére mindig bementünk.....
Nagyon szép lehetett valamikor......a felnőttek körében az a monda járta, hogy a zsidók itt rejtették el a kincseiket....
Persze minden gyerek ide járt kincset keresni....de csak romok, törmelékek voltak....
A gyerekek szeretik a kincseket, a kincskeresést....
De mi a kincs....?
A Dráva víze gyönyörű, tükör tiszta.....a sekélyebb részeknél látni lehet a kavicságyat....szebbnél szebb kavicsokkal...
Volt ott fekete, szürke, hófehér, barna, pirosas, kék......egy egész szín kavalkád....
A víz csodásan megcsiszolta így volt lapos, gömbölyű, lyukas, ágas-bogas....
Persze megtöltöttem a zacskómat válogatott kavicsokkal és otthon kis üvegbe, tálkába tettem...
Néhány nap múlva megtört a varázs.....csak egyszerű, fénytelen kavicsokat láttam......hiába öntöttem rá vizet nem adta vissza azt a látványt, mint a sekély vízmederben.......
Volt, hogy valami megcsillant a porban, fűben....szaladtunk hátha aranyat találunk......a csillogó valami üvegcserép volt....
Találtunk átlátszót, zöldet, kéket....megmostuk , ruhával kifényesítettük...
Sajnos a csillogás eltünt és egy marék cserép lett belőle: hiányzott a napfény tükröződése, amitől varázslatos lett....
Így vagyunk felnőttként is.....felfigyelünk a csillogó, hivalkodó dolgokra.
Azt hisszük kincset, drágakövet leltünk......amikor kimozdítjuk eredeti lételeméből kiderül, hogy ócska lim-lom...semmi értéke....
A valóban értékes dolgok nem hivalkodóak.....sokszor meglapulnak a haszontalan dolgok mögött.....
Amíg hiányzik belőlünk az a fény, az a kisugárzás, ami megcsillantja, addig hiába keressük.....nem mutatja meg magát.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése