Ismerek egy erdőt és egy hegyet.
Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon.
És ismerem a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a fakoronák száraz leveleit zörgeti,
és szívünk dobbanását, ismerem gyengéd kezed,
leheleted és illatos bőröd.
Ismerem az álmot, melybe elmerülünk, mély lélegzetvételed,
azután kiáltásod az éjszakába, rövid ébredésed,
kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet,
és csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése