Eggyé válás

....először eltűnik a jó és a rossz......

ködbe vész a hasznos és a z ártalmas....

már nincs ott a kérdés:

"Ki kicsoda"

már nincs Te és én, nincs én és Te....

Már csak Mi vagyunk.... 

Felébredsz ...

 

....hajnalban...

a lágy szellőtől lebbenő függönyön átsejlik a felkelő nap fénye.. és bearanyozza a kedvesed homlokára gördülő hajtincset

és a szája sarkában gyöngyként kuporgó nyálcseppet....

keblei halmáról a bimbók puhán,

már megnyugodva,

lágyan néznek az arcodba...

és hirtelen rádöbbensz, hogy annak a két almának a szépsége nem a bársonyosan incselkedő feszességben rejlik,

hanem attól gyönyörű, hogy az ÖVÉ....

és szeretnéd megőrizni nagyon, nagyon sokáig....

Bárhol vagy, ....

 

......szabadnak érzed magad....

Az őserdőben körülnyalábol a vízesés zsibongón

csobogó csendje....

Tiéd a parti pálmafák lábai előtt elnyúló hófehér homok

az óceán hullámainak végtelenségig tartó simogatásával...

a trópusi városban befogad a sikátorok bűze...

magadba szívhatod a lépten-nyomon eléd kerülő szentélyek Buddháinak tanításait és az örömlányok ledér kacérságát....

De az agyad mélyén ott van egy csendes szoba,

bezárva,

megtelve meleg fénnyel...

egy vetett ággyal...

és Vele....

F.V.

Ha a nő, kit hűségesen

Szolgáltam, akinek örültem,

S akitől annyi gyötrelem

Kínját-piszkát hódolva tűrtem,

Megmondja mindjárt s egyszerűen.

Hogy mit akar - de nem! nem ám!-

Könnyű lett volna menekülnöm

Horgáról idejekorán. 

Bárhol....

.....vagy, szabadnak érzed magad...

az őserdőben körülnyalábol a vízesés zsibongón

csobogó csendje...,,,

tiéd parti pálmafák lábai előtt elnyúló hófehér homok

az óceán hullámainak végtelenségig tartó simogatásával...

 a trópusi városban befogad a sikátorok bűze...

magadba szívhatod a lépten-nyomon eléd kerülő szentélyek Buddháinak tanításait és az örömlányok ledér kacérságát.....

De az agyad mélyén ott van egy csendes szoba bezárva,

megtelve meleg fénnyel,

egy vetett ággyal...

És Vele..

felébredsz ....

hajnalban...a függönyön átsejlik a nap aranyló fénye ,

saját színére festve a kedvesed homlokára gördülő hajtincset

és a szája sarkában gyöngyként kuporgó nyálcseppet.......

keble halmairól a bimbók már puhán, megnyugodva,

lágyan nézik az arcod....

Hirtelen rádöbbensz,

hogy annak a két almának a szépsége nem a bársonyos, incselkedő feszességben rejlik, hanem attól gyönyörű,

hogy az ÖVÉ.......

és szeretnéd megőrizni nagyon, nagyon sokáig...... 

Pillantás.....

A lány már korábban többször nézett rád...egyszerű, közönséges, hosszan tartó nézés volt,

ahogy bárki rád tekint.

Aztán hirtelen rád pillant..ez már teljesen más..

ez egy meghívás, egy felkínálkozás.

Hirtelen valami átdöfi az agyad.

A nő már többé nem ugyanaz... és te sem.

Valami történt köztetek...valami,

amit csak ti tudtok.

Valami egészen személyes..

Nem tartozik a külvilágra, és senki nem fogja tudni,

hogy mi történt, hogy egy egyszerű nézés

pillantássá változott.....