2011. május 31., kedd

Természeti csoda: víz alatti Éden



Létezik Ausztriában egy meglehetősen ritka természeti
jelenség, ami az évnek ebben a szakaszában turisták
 százait vonzza Stájerországba.
A hófödte Hochschwab-hegy lábánál fekvő,
amúgy jelentéktelen Grüner see  (Zöld tó) a hó
olvadásával szép lassan akár 10 m mélységig is duzzad fel.  
A kritálytiszta vízzel megöltött völgy egyedülálló
látványt nyújt, víz alá kerülnek a parkok,
az apró völgybéli hidak és padok,
így a búvárok kedvelt zarándokhelyévé válik ilyentájt a tó.






Tanácsok nőknek ...


Az ember azt hiszi, hogy vele nem történhet meg olyasmi.
De igen, bármikor, ha van egy rés a határaidon.
Ha túl naiv vagy és beveszel minden szöveget.
Vannak kifinomult bűnözők, akik megtalálják az Achillesedet. Akik ugyanolyan érzékenyek, mit amilyen Te vagy,
csak nem építenek, hanem rombolnak.

Vigyázzatok! 

"Kedves Ismerőseim!

Az ember nem is gondolná, hogy milyen *fifikásak a* *bűnözők !!!!*


*HASZNOS TANÁCSOK ARRA AZ ESETRE,
HA NEKED TÁMADNÁNAK, VAGY MEGLOPNÁNAK!
TANÁCSOK NŐKNEK: FIGYELMESEN OLVASD EL!*


Sosem vagyunk eléggé felkészülve olyan veszélyekre, melyekkel
találkozhatunk.

*1. A**könyökünk a testünk legkeményebb része.
Ha elég kicsi a távolság, használd!

*2. Ha a tolvaj a pénztárcádat, vagy a táskádat kéri *

NE A KEZÉBE ADD, Dobd el messzire magadtól!


Megvan az esély arra, hogy ahelyett, hogy rád támadna, a táska után megy.


HASZNÁLD KI AZ ALKALMAT ÉS FUSS, AHOGY CSAK BÍRSZ ÉS AMILYEN GYORSAN
CSAK LEHET!


*3. Ha be vagy zárva egy autó csomagtartójába*,

törd be a hátsó lámpa buráját, utána dugd be a kezed a nyílásba és integess, ahogy csak bírsz!
Ez a vezetőn kívül mindenkinek fel fog tűnni!
Ez egy olyan tanács, ami mentett már meg életeket.


* 4. Ha autóba szállsz, zárd be azonnal az ajtókat és indulj.*


A nők előszeretettel üldögélnek az autójukban és munka,
vagy bevásárlás után számolgatnak, jegyzetelnek, stb.

*NE ÜLDÖGÉLJ A PARKOLÓ KOCSIBAN!
*Egy prédaleső kifigyelhet és beülhet az anyósülésre, majd pisztolyt szegezve a homlokodnak kényszeríthet, hogy hajts el valahova. Ha egy rabló egyszer már beült a kocsidba és pisztolyt szegez a homlokodnak,

NE KÖVESD AZ UTASÍTÁSAIT!

Ismétlem, NE KÖVESD AZ UTASÍTÁSAIT!
Inkább tégy kárt az autódban - hajts neki valaminek!
Ne félj, a légzsák majd megvéd! A hátsó ülésen ülő fog majd pórul járni. Mihelyt az autó megállt, szállj ki és fuss!
Egy megoldás arra, hogy ne találjanak majd rád egy félreeső helyen.


*5. Néhány tanács parkoláshoz, és garázsba álláshoz. *

*A.) Légy körültekintő! Nézz körbe4 Nézd meg a kocsid belsejét: a hátsó ülést, az anyósülés előtti teret!


B.) Ha egy kisteherautó mellett parkolsz, szállj be a másik oldalról! A legtöbb sorozatgyilkos akkor támadja meg áldozatát és húzza be a kisteherautójába, amikor az nyitja az ajtaját.


C.) Figyeld meg a melletted parkoló autókat! Ha egy férfit látsz
egyedül ülni, különösen, ha az az autód melletti kocsiban ül, lehet hogy jobban teszed, ha visszamész az irodádba, vagy a
bevásárlóközpontba és segítséget kérsz a biztonsági őröktől. Mindig jobb elővigyázatosnak lenni (mindig jobb paranoiásnak lenni), mint halottnak.


*6. A lépcsőházban mindig lifttel közlekedj (ha Van lift), ne gyalogolj.*


A lépcsőházak tökéletes helyszínek a bűncselekmények elkövetésére, főleg
éjjel!

*7. Ha**egy préda-leső (rabló) fegyverrel rendelkezik, de nem fogja rád
(!?), *

*FUSS - lehetőleg cikk-cakkban!*

100-ból 4 annak az esélye, hogy egy golyó eltaláljon. És még ha el is talál, a golyók CSAK RITKÁN érnek létfontosságú szervet. (?!)


*8. Nőként mindig próbálunk kedvesnek lenni*


*HAGYD A KEDVESSÉGET!*
Kockáztatod, hogy megerőszakolnak, vagy megölnek. Ted Bundy, a sorozatgyilkos, jóképű férfi volt és művelt. Mindig a nők szimpátiájára alapozott és így rabolta el őket. Bottal járt és
bicegett; gépjárművébe történő beszálláshoz segítséget kért.

************Legyünk óvatosak ************

*9. Emlékezzünk a síró kisbaba történetére. *

Egy nő meghallotta, hogy sír egy kisbaba az ajtaja előtt. Ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót, hívta a Rendőrséget, mivel az eset nagyon furcsának tűnt számára.
A Rendőrség válasza nem is váratott sokat magára:  
"A legfontosabb, hogy semmi esetre se nyissa ki az ajtót!"
Utána úgy tűnt neki, hogy a baba az ablak alá mászott. Félt, hogy a baba kimászik az utcára, és elüti egy autó. A rendőr ismételten azt mondta neki, hogy NE NYISSON AJTÓT. Azt is mondta, lehetséges, hogy egy sorozatgyilkos próbál meg így a lakásba behatolni azzal, hogy egy felvett gyereksírást játszik le, így hatva a nők érzelmeire.
Megerősítette, hogy már több nő is tett bejelentést síró gyerekről, amikor egyedül voltak éjszaka otthon!

Kérlek, NE NYISS AJTÓT, ha gyereksírást hallasz.

Ezt az üzenetet komolyan kell vennünk, mivel a gyereksírós történetet a legutóbbi amerikai "Top körözöttek" televíziós programban is leadták, melyben egy Louisiana-i sorozatgyilkosról beszéltek.


*Még egy tanács ...

Sose azt kiáltsd, hogy "Segítség", hanem azt, hogy "Tűz van" (Nagyon okos !)
Az emberek kimennek, ha tűz van, de ritkán, ha segíteni kell.
És ez a támadót is megzavarhatja, mivel azt hiheti, hogy bolonddal van dolga és otthagyhat a helyszínen. 

Gondold át...tedd át hazai környezetbe, mit tudsz ebből használni.

Életet menthet.


2011. május 30., hétfő

Csend....


Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat
- S ne várj!
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban...
- S ne várj!

Csend.....


Ismerek egy erdőt és egy hegyet.
Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon.
És ismerem a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a fakoronák száraz leveleit zörgeti,
és szívünk dobbanását, ismerem gyengéd kezed,
leheleted és illatos bőröd.
Ismerem az álmot, melybe elmerülünk, mély lélegzetvételed,
azután kiáltásod az éjszakába, rövid ébredésed,
kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet,
és csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj.

Kitépve a szívből......

  
...segítsen valaki kitépni az érzéseket szívemből....
adjatok nekem nyers, hideg elmét....
törjétek össze álmaim görbe tükrét....
szagassátok meg korbáccsal lelkemet....
legyek hideg mint a tavaszi folyó....
s szám néma mint a temető.....
adjatok erőt, hogy ne legyek egy cseppet se jó....

ne legyek szerelmes s szerető.... 

2011. május 29., vasárnap

Anyám a boxon ....


Mindig is nagyon szerettem.
Mikor hétfőn kimentem a teraszra és rátekintettem a napbarnított, életerős szikár arcára az egy olyan pillanat volt, amit ismét elraktároztam belőle a legbensőbb emlékeim közé.

Ült ott egy pohár borral, és pötyögött a kis gépén.
A szeme sarkából érezte, hogy kijöttem és rám pillanatot,
én pedig kissé zavartan tekintettem a jól ismert rózsaszín oldalra a gépén.

Soha nem féltett semmitől, nem tiltott dolgokat, nem zárt burokba, de ha kellett ott volt és beszélgetett velem.
Mikor az Apám lelőtték már nagyon régen hirtelen nagyon
erős lett. Nem tört össze, hanem kezébe vette a dolgait,
és mivel nincs fiútestvérem rám kezdett telepíteni bizonyos feladatokat, ezek nem üzletiek, hanem inkább a környezetünkkel való viszonyunkat illető dolgok.
Tette mindezt úgy, hogy észrevétlen volt, nem éreztem sose tehernek semmit. Inspiráló módon tulajdonképpen korlátok nélkül hagyott fejlődni belül, és felnőni.
Van egy kis játékunk, tudja, tudom, mégis így megy.
Nem alszom túl sokat, és gyakran felébredek hajnal előtt. Nincsenek rémálmok, pusztán elég ennyi. Ilyenkor vagy írok, vagy elmegyek motorozni. Tudom, hogy mióta majd leszakadt a fél karom nem szereti, ha motorozom.
Sose mondta, de tudom. Ki szoktam tolni csendben a motort, és csak a sarkon indítom be. Aztán irány a határ fele, remek egyenesek jó kis lágy ívek vannak Ipolyság és Balassagyarmat irányába. Másnap mindig megkérdezi, hogy milyen volt a motorozás éjjel? Egy ideig nem tudtam, honnan tudja, hogy mikor motoroztam éjszaka, hajnalban.
Egyszer rajtakaptam, ahogy vizsgálja a gumim, és már tudom. Vannak ilyen dolgaink.

Azért, bár páratlan intelligenciával áldotta meg a sors, mondtam Neki, hogy vigyázzon itt magára és ne higgyen el senkinek semmit, amíg nem látta, és aztán is csak mértékkel.

Anyám a boxon, hm.
Fura, életerős, lassan 60, de a rosszindulatú ember sem mondhatja kinézetre 45-től többnek, még két agyvérzés után sem, annak dacára, hogy nem költ vagyonokat arra, hogy üde benyomást keltsen, és szép maradjon.
Tudja, hogy itt ismerkedtünk meg újdonsült Anyámmal, most picit idegesít, hogy lehet tudja a reg. nevem.
Féltem tőle a férfinépet, Anyám napközben csendes fajta, figyeli a dolgokat, összpontosít, és akkor szól ha nagyon muszáj, viszont megeszi a férfiakat reggelire éjjel, és nem szívesen alszik más ágyában, mondhatni ragaszkodik a saját fogkeféjéhez sokadik virágzása alkalmával is. 
Még rá sem süthetik a rossznyelvek, hogy hedonista céda, hiszen özvegy és miután elfogadta ezt az állapotot, elkezdett kedvére élni.
Találtam pár gyanús adatlapot, esélyes, hogy valamelyik az övé. Biztosan diszkrét módon levélben küldi a fotót.

Írhatnék Neki valamit mizu baby hogy megy az ismerkedés?

2011. május 28., szombat

Simogató érzések ....


Fekszem az ágyon, féloldalt csecsemő tartásba gömbölyödve. Érzem ahogy közelít felém a testével.
Lassan araszolva, finoman.
Mindig közelebb.
Megérinti a ruhám.
A meztelen karom két ujjával végig simogatja, majd ráteszi a tenyerét finoman a csípőmre.
Egész tenyérrel simogat óvatosan, óvón, nagy-nagy szeretettel. Mennyire jól esik!
- Mi a baj?- suttogja.
- Eleged van?
- Dehogy! Csak szomorú vagyok kicsit -
mondom és magamhoz húzom.
Elönt a megkönnyebbülés és a szeretet hullámai vesznek körül. Ő is érzi.
A karom és a mellem közé fészkeli magát.
Szorosan a hátamhoz bújik egész testével.
Imádja, ha érezheti. Igazi férfi.
Csak el ne felejtse, amikor felnő, milyen kevés kell egy nőnek ahhoz, hogy a lelke könnyebb legyen.
Most még tudja.
Ösztönösen érzi.
Mennyi szeretet lakozik a kis lelkében.
Így fekszünk jó ideig.
Mininő a lábaimnál hever,s hagyja simogassam.
Miközben Kiskrapek engem ölel.
Jó és békés világ ez így.
Boldogságos.
Nem igaz, hogy nincs érzés egy férfiban.
Vele születik.

De hová veszik el, olyan sokszor....? 

2011. május 26., csütörtök

Kérdések...


minek?....kinek?....  
hihetelen fájdalom.... vagy csupán önzés....nem tudom....egyvagyvelem.... vagy csupán illúzió a boldogság ....apró öröm cseppek....."hogyan mondjam el neked...".....el kell-e még?......
utak....menni....indulnék....
beledögölve...a szenvedély dörömböl.....s mégis....ökölbe szorul a kéz....saját markomba vájom körmeim.....
s madarak jönnek.....valaki mondja meg.....ordítsa már valaki a fülembe, hogy miért szép az élet....
s csak néma csend........
mert múlnia kell.....
emlékképek.....fáj................fááááááááj...... 

2011. május 25., szerda

Dema.:.Kincsek...kavicsok...


 


- Gyerekkoromban mindenfélét gyűjtögettem: gyufa címkét, szalvétát, bélyeget...
A városban az iskola mellett volt egy zsidó templom, amit a háború idején lebombáztak.....romos és veszélyes volt, viszont a tiltások ellenére mindig bementünk.....
Nagyon szép lehetett valamikor......a felnőttek körében az a monda járta, hogy a zsidók itt rejtették el a kincseiket....
Persze minden gyerek ide járt kincset keresni....de csak romok, törmelékek voltak....

A gyerekek szeretik a kincseket, a kincskeresést....
De mi a kincs....?

A Dráva víze gyönyörű, tükör tiszta.....a sekélyebb részeknél látni lehet a kavicságyat....szebbnél szebb kavicsokkal...
Volt ott fekete, szürke, hófehér, barna, pirosas, kék......egy egész szín kavalkád....
A víz csodásan megcsiszolta így volt lapos, gömbölyű, lyukas, ágas-bogas....
Persze megtöltöttem a zacskómat válogatott kavicsokkal és otthon kis üvegbe, tálkába tettem...
Néhány nap múlva megtört a varázs.....csak egyszerű, fénytelen kavicsokat láttam......hiába öntöttem rá vizet nem adta vissza azt a látványt, mint a sekély vízmederben.......

Volt, hogy valami megcsillant a porban, fűben....szaladtunk hátha aranyat találunk......a csillogó valami üvegcserép volt....
Találtunk átlátszót, zöldet, kéket....megmostuk , ruhával kifényesítettük...
Sajnos a csillogás eltünt és egy marék cserép lett belőle: hiányzott a napfény tükröződése, amitől varázslatos lett....

Így vagyunk felnőttként is.....felfigyelünk a csillogó, hivalkodó dolgokra.
Azt hisszük kincset, drágakövet leltünk......amikor kimozdítjuk eredeti lételeméből kiderül, hogy ócska lim-lom...semmi értéke....

A valóban értékes dolgok nem hivalkodóak.....sokszor meglapulnak a haszontalan dolgok mögött.....
Amíg hiányzik belőlünk az a fény, az a kisugárzás, ami megcsillantja, addig hiába keressük.....nem mutatja meg magát.....

Most...


(...)


nem kérdeztelek
Téged nem
csak Istent
és neki hittem...

majd átöleltem néma vágyaid
megvártam
amíg befordulsz a sarkon
az utcák sárgás fényében
még egy pillanatra lépteidbe képzeltem magam
de szédülni kezdtem
ezért gyorsan
szívem összes erejével
lelked domborzatára rajzoltam
csöndes szeretetem

mielőtt megérkezne a fegyelem...


Vavyan Fable.....


Esztendőkön át elhitettem magammal,
hogy nekem nincs szükségem ama zűrzavaros,
viharos,
elmeölő hadijátékra,
amit férfi és nő folytat egymással,
szerelem címen.

De van-e más,
ami egyszerre képes felkavarni érzékeket,
érzelmeket,
van-e más,
kedvesebb szörnyeteg,
mint a gyönyörűség vágya,
melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér:
érezzük, hogy élünk?!

Nem mást,
nem kevesebbet akarunk,

csupán mindent:


élve megelevenedni...

Ritka állatfajok lencsevégen....

Az állatok lehetnek szépek, kedvesek, vagy csúnyák, furcsák, meghökkentőek. Változó, hogy kiben milyen érzést, benyomást keltenek, vagy milyen tapasztalat fűződik hozzájuk...

Ritka állatfajok lencsevégen

A galériában látható állatok kapcsán a tapasztalat nem döntő tényező, ugyanis - ritka fajok lévén - ezekkel nem sűrűn van dolga embernek.
Meg kell elégednünk ezért a külcsínnel...














2011. május 22., vasárnap

Örvénylő falevelek...


Hosszú esztendőkkel ezelőtt, mikor bohó vidámsággal rugdostam az avart vidám gyermekkorom közepette
még nem foglalkoztatott miért teszem mindezt.
Egyszerűen élveztem, hogy a száraz, de mélyebb avar esetén legalul sok helyütt még nyirkos levelek szanaszét repkednek.

Adott egy bensőséges érzést, mint valami megmagyarázhatatlan titok, egy éjjeli titkos találkozó vagy valami hasonló.
A körülöttem a levegőben kavargó, majd aláhulló levelek, melyekbe gyakran bele is hemperedtem ..

Titokzatossága tegnap még inkább izgatni kezdte kíváncsiságom és Mi az ellentétek földjeként folytattuk tovább sejtelmes kis játékunk. Fényes napsütés és kéjesen izgató fekete árnyék.
Egy homályos ősrengeteg közepén kavarogva örvénylő hullámok, melyek a bízhatsz bennem ölelésében felváltva löknek Minket a mélybe, és emelnek a magasba.

Ó, igen és az eddig elnyelt és fékezett területek is szabadok már, besatírozhatjuk őket színes ceruzáinkkal, mint egykor Afrika "fehér folt" részeit az expedíciók, és sokkal, de sokkal később, de ma már értelmet nyert a kavargó falevelek forgataga is. 

2011. május 20., péntek

Talán...


....minden rosszon túl kell rejtőzzék egy jó.
Talán minden seb begyógyulhat, még ha nem is nyom nélkül.
Észreveszed magadon, hogy egy dallamot dúdolgatsz az utcán. Nem tudod hol tanultad, hol hallottad, honnan jött,
de elmosolyodnak a veled szembe jövő emberek mikor hallják. És ettől kicsit te is elmosolyodsz.
Hetek, hónapok óta talán ez az első őszinte mosoly
az arcodon, a szíveden.
Keresed az okát, de tudod, hogy nincs.
És ennek megfelelően nem is találod.
Egyszerűen az idő.
Ezt mondod, meggyőzően, hogy aztán el is hidd.
Az idő és a belefáradás. A hit, hogy nem ébredhet az ember minden reggel ökölbe szorult lélekkel.
Az izmok is fáradtak, elernyednek.
Megadod magad a felejtésnek.
Hátradőlsz, elengeded magad, és azt mondod,
hát jöjjön, aminek jönnie kell.
És jön.
Meglepődsz, hogy jön.
Mennyire tud jönni.
És nem is rossz.
Sőt!
Nagyon jó.
Csupán annyi a különbség, hogy más, nem a megszokott ritmus, másak a színek, az illatok, a hangok.
Más. De jó.
Mindenképpen jobb, mint a görcs ott, legbelül,
valahol a gyomorszáj és a lélek kapujának koszos lábtörlőjén.
Lecsökkennek a távolságok, néha pedig nincsenek is.
Az idő fékezik, aztán egyszercsak megáll.
Úgy érzed, a felhőket is össze tudnád kócolni.
Vagy akár ki is fésülhetnéd.
Festhetnél rá szárnyat, mosolyt, örömet.
Vághatsz rajta kaput, melyen át a mennyországba jutsz. Találhatsz ki magadnak mennyországot.
Mert mindenható vagy.
Meglelted a békét.
A békét, ami csak a tiéd.......miközben hasalsz a frissen nyírt fűben, figyelve a serény hangyahadsereget.

Arra gondolok, hogy veled még a búcsúzás is szép.
Olyan méltóságteljes.
Mint az ősz.
Amikor még süt ugyan a fakó nap, de már nem melegít.
Nem történik semmi rossz.
Csupán lehull pár színes levél.

Csupán szép...

2011. május 19., csütörtök

Nyom nélkül...


Amikor kilépett az ajtón, még nem tudtam, hogy mindent magával vitt.
Nem volt Nála semmi.
Üres volt mindkét keze és csak egy parányi csókot lehelt a szívemre, amikor elindult.
Nem nézett a szemembe.
Nem szólt hozzám, némán állt, nem szeretett búcsúzkodni.
Tudta jól, hogy én sem szeretek.
Nem ígért semmit és én sem neki.
Mindig csak úgy beállított.
Nem jelezte jövetelét sem vihar, sem más.
Mindig hívatlanul jött.
Alig akartam ajtót nyitni, olyan váratlan pillanatokban tudott betoppanni.
De most, hogy legutoljára elment, valami megüresedett bennem.
Nem tudom pontosan, hogy nevezzem.
Kerestem egy tapintható részt, egy megfogható valamit, de nem találtam.
És azt hiszem - és a bölcsek is azt mondják- nem kell keresni.
Amikor már nem tudod a pontos idejét, mikor lépett ki valaki az ajtódon...
Ha nem tudod, mikor hallottad a hangját utoljára...
Akkor vége..valami kötelezően elvárt, megérkezését sürgető valaminek.
Amikor egy kis nyugalomra vágysz csak és nem arra a felkavaróan csodás, forró, olykor szánalmasan megalázó, de kivételes valamire.
Most itt tartok.
Keresem magamban, de hűlt helyét találom és most örülök ennek.
Nem égtem ki...gondolom csak megértettem valami fontosat.


Nyom nélkül tűnt el belőlem a szerelem...


/ visszanézve az elmúlt 25 évre.../