hajnalban...a függönyön átsejlik a nap aranyló fénye ,
saját színére festve a kedvesed homlokára gördülő hajtincset
és a szája sarkában gyöngyként kuporgó nyálcseppet.......
keble halmairól a bimbók már puhán, megnyugodva,
lágyan nézik az arcod....
Hirtelen rádöbbensz,
hogy annak a két almának a szépsége nem a bársonyos, incselkedő feszességben rejlik, hanem attól gyönyörű,
hogy az ÖVÉ.......
és szeretnéd megőrizni nagyon, nagyon sokáig......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése