Ébredj valóság...

Új hold született, hideg vén éjjelen.

Ködbe burkolt arcom, s fénytelen.

Álmodban jártam, s te nem féltél.

Az eső keltett, s csendben elmentél.

Ébredj valóság, ma ébredj velem.

Érintsd forró bőröm, s remegő kezem.

Mert csak az igaz marad, az egyetlen.

Hát elestem s felállok, volt ilyen.

Majd új nap születik, talán egyszer.

Ahol az akarat közös, halott a kényszer.

Majd új nap születik, s nem félelem.

Láncát feltépve, szabad lesz az érzelem.

Ha rongyaim megvarrod, add testemre.

Feketébe tekerj, s ne vérvörösbe.

De szívem hagyd szabadon, lássa a világ.

Nem szégyenlem sebeit, ettől lett szép virág.

http://www.youtube.com/watch?v=uelHwf8o7_U&feature=related