2011. április 21., csütörtök

Mint a galambokat...

..
... 
kihajoltam az ablakomon, és beleszagoltam a levegőbe.

ismerős volt, tudod?
kifejezte mindazt, amit gyerekkoromban eltáncoltam a tánccsoportban amit az irodalom órán elszavaltam
amit a barátnőmmel a titokhelyre rejtettünk
az ötödik sor harmadik bokrába jobbra

a piros alapon fehér csíkos melegítőmre,
amit összetechnokoloztam vadiújan, meg a donald
rágóm ízét is éreztem,
 az orgonafa virágát anyák napján kisszoknyában,
fehér blúzban...

a rövid hajam is ismerős volt,
hogy csak ünnepekkor hitték el a játszin, hogy lány vagyok, mert akkor végre szoknyát húzhattam..

egyedül járós voltam már nagycsoportban
a sonkának csak a piros részét ettem meg,
 a fehéret nem és kirúgtak a gimiből, mert Mozartot jobban szerettem énekelni a halaknak, mint halálra unni magam Bertalan bácsi lassú beszédű óráján..

most meg pörgetném vissza a perceket,
hadd szeressem még egy kicsit jól, amit anno nem tudtam



mint a Blahától a Ferenciek teréig a galambokat... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése