Egy szó, egy lenyelt gondolat,
keserű torkomtól szívemig.
Leplezett ócska a hangulat,
az igaztalan, hatol lelkemig.
A ki nem köpött szavak,
ha kegyes is, de hamis.
Mert élnek, s nem halnak,
s válsz azzá, magad is.
Irigylem az Őszintét,
s erényét venném magamnak.
Csak bámulom tiszta képét,
s érzem bűzét, a kiköpött szavaknak.
Ne temess alá, nem vagyok az,
hisz változom, nevel az idő.
S hogy más mit lát, nem vigasz,
ha én tudom, hogy keresztem fertő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése