Miért kell, minden nap látnom téged?
Miért űzi velem ezt a csúf játékot az élet?
Miért van az, hogy elalszom és még álmomba is téged látlak,
de nem érhetlek el?
Mosolyogsz a képeken, éled életed és te csinálod jól.
Kevés kegyetlenebb dolog van annál,
mint amikor elveszítjük szerelmünket.
Tudjuk, hogy egyre jobb lesz, de meg kell élni.
Meg kell élni a fájdalmat, a gyötrődést, a hiányt.
Van, akinek könnyen, van, akinek nehezebben megy.
Jönnek a hétvégék és egy kicsit jobb lesz,
de aztán ismét jönnek a szürke hétköznapok.
Hosszú időnek kell eltelni, mire már tényleg jobb lesz,
mikor újra elkezded érezni az ízeket.
Mikor már őszintén tudsz nevetni a poénokon.
Mikor nem gördül már le könny az arcodon.
Vágysz a szerelemre.
Vágysz a szerelmére, de erős vagy és tovább lépsz,
és ha ezt meg tudod tenni, talán akkor fogod lezárni.
Nem baj, ha ilyeneket írsz.
Nem baj, ha sírsz, mert minden egyes könnycseppel könnyebb lesz és lehet, hogy tengernyi könny kúszik végig arcodon,
de ne feledd, egyszer lehetnek majd azok a boldogság könnyei is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése