Én nevetek....

Belém szaladt az élet, vadsága vagyok.

Nem hervadok mint virág, csak lángolok.

Egy letűnt kór hírnöke, valami szabadság.

Eltemetett szabályok kertje, az igazság.

Anyám utolsó pillantása, számomra mostoha.

Megtanítani a jóra késő, hagyd el ostoba.

Véremben benzin, s hajt a nyomaték.

Hadlegyek útszéli kereszt, s csak emlék.

Nem kísértem sorom, de arcon köpöm.

Damoklész kardja, az számomra öröm.

Erényem halott, hát éljen az élvezet.

Jövőnek békés képe, halott s szétesett.

Talán csak feldobott érme, fej vagy írás.

Hogy kinek mi jut, nevetés vagy sírás.

Gondolkozzon az, kinek veszteni fájdalom.

Lerázom hátamról, s terhét nem akarom.

Nőnek még virágok sárban, s egyedül.

Sose szépek, ragyogással nem vegyül.

S mégis színében az élvezet, öröm lehelete.

S mert gyomnak született, virágát elvesztette.

Hát lángoljon a gyom, s virága.

Tüze legyen fényes piros, majd sárga.

S végén a piros parázs, mint koszorú.

Én nevetek, te se legyél szomorú.

http://www.youtube.com/watch?v=z0kUiQ9tnf8&feature=fvst