...óta úton, csak úton vagyok.
Haladok.
Térben és időben.
Nincs cél, csak el.
El onnan, ahol épp vagyok.
Nincs a megérkezés öröme.
Nincs a megnyugvás boldogító érzése, hogy végre itt vagyok, csak a haladni akarás, örök mozgásban lenni.
Mintha tudná akaratlan a test.....
Mert nem valahová megyek, hanem mindig valahonnan. Bárhová érkezzek is, mindig szembesülök valamivel,
valami nyugtalanítóval....önmagammal.
Hisz' már tudom, igazából önmagam elől menekülök,
de sajnos mindenhová, mint hűséges pulikutya,
magammal tartok.
Ott ülök mellettem az autóban, ott vagyok a tükörben,
miközben fogat mosok, a moziban is egyszerre nyúlunk a pattogatott kukoricába, és nincs menekvés, térben és időben....
Nem tágítok....sem teret, sem időt.
Mert mindezek ellenére is egyedül vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése