Feszülni egy ritmusban, hajtása lenni fáknak,
szerelme lenni tavasznak, búja lenni tegnapoknak.
Ringatózni édes kis gondolattavadon, vágyfelhőben
megtestesült varázs-csepp oltárán igazakat esküdni.
Összetört szívemmel kirakót játszani,
színes kis mozaikként összeállni álomképeiddé,
beletenni a távolságot és lassú sámántánccal közelebb
hozni hozzám.
Kinevetni a szivárványt, milyen kis sekélyes nélküled.
Mély hangod hisztis sziluettjein táncolni, íveiben,
karakterében az áriáimmal harmóniát adni.
Tudnék adni, ha tudnád fogadni.
Megtanítanám, hogy kell az ajtókat kinyitni.
Résein átlátni, a kopogásból felismerni.
Tudnék idő lenni, sírni és hazudni.
De mi már nem tudunk ebben a mézben ragadni, csúszni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése