Érdekes.
Úgy hittem, napról napra jobb lesz.
Talán jobb is volt, de újra láttalak és a sebek felszakadtak. Talán láttam rajtad, hogy te sem találod helyed.
Talán csak ezt szerettem volna látni.
Talán ugyan arra gondolunk.
Talán mostoha sorsunk, mi nem engedi,
hogy boldogok legyünk egymással.
Szerettem volna rád mosolyogni,
de nem tehettem.
Azt mondtam gyűlöllek,
de ez nem igaz.
Az igaz szerelem nem ismer gyűlöletet.
Tudom, már soha nem érezhetem csókod ízét.
Soha nem remeghetek bele érintésedbe.
Soha nem, csodálkozhatok el mézédes hangodon.
De ez mind, mind, csak az agy döntése.
Hiszen a szívem üvölt érted, darabokra szakad,
és csak te tudod összerakni.
Minden percben téged akar.
Érzem, ahogy vérzik.
Érzem, hogy már nem akar dobogni,
hisz akiért dobogott, már messze jár.
Ez a szív szomorú játéka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése