Minek is magyarázzam, amit nem lehet,
hangom a semmibe vész, fürkészem a csendet.
Fázom, az eső veri kabátom, nem kellenek szavak,
hagyom élni azt ki tudd, s maradnak a hideg falak.
Megváltozott valami, ott mélyen belül.
Arcom lassan szürke, szememre csend ül.
Az élet rohan, s kik akarnak, vele rohannak.
Én hova siessek, ha várnak a hideg falak.
Látom arcod, s gyönyörű szemed.
Boldogságod boldogít, ezt kívánom neked.
Emlékemben ott leszel, míg élek akarlak.
De most leülök a csendben, hátamon hideg falak.
Úgy megpihennék, s bújnék el messzire.
Vinnélek magammal, bent a szívembe.
S történjen bármi, téged nem adnálak,
még akkor, sem ha betemetnek hideg falak.
http://www.youtube.com/watch?v=OuxyMzRjB0A&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése