2010. szeptember 29., szerda

A nő...



Meghatódom az érzelmeimtől.

Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa,
a talpamtól az ölemen át, a fejem tetejéig elektromos áram cikázik keresztül rajtam, megremegtet elgyengít.

És ha fejem tetejére állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni.

Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik.

A nyavalygós,

vágyakozó,

szerelmes nőtől....




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése