Voltál e már egyedül, tó parton a csendben?
Fürödtem e halkan, kék szemed fényében?
Éreztem e szívverésed, ahogy elnyomja levegőm?
Fulladnék e égi tóba, ha te lennél a megmentőm?
Annyi kérdés s nincs válasz, beszédes a csend.
Szemed rejti igazad, s benned az értékrend.
Nem kérdezek többet, idő szüli a választ.
Mindenkinek más a szép, s máshol keresi a támaszt.
Nem vagyok én különb, csak szavaknak katonája.
Sorba rakott gondolatok, őszinte hazája.
Mert én hordtam és én szültem, mint anya a gyermekét.
Csak az érti soraim, ki így élte életét.
Eltűnődtem mi lenne, ha meghalna a lelkem.
Talán vele halnék én is, mostanra megértettem.
De hiszem hogy lesz kertem, s annak kertésze.
Ha halnom kell hát legyen, de csak gyönyörű szemébe.
-
http://www.youtube.com/watch?v=tYFHAvULvJ0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése