-Mit csinálsz Draco?
-Megtisztulok.
-Mitisztulsz? Az olyanféle mint a fürdés? Vagy megint valamit varázsololsz? Ha tisztítani akarsz akkor nem kéne kikászálódni a levelek közül, és lesunnyogni a folyóhoz, vagy a tengerhez? Apropó tenger, nem akarsz oda engemet is elvinni?
-Hééééé! Nem vagyok piszkos, lüke lányom. Másképp kell tisztítanom, és ezért fekszem a levelek közé. Tudod ezek a növények akkor sarjadtak amikor idejöttem. Sokukat mag-ként hozta a szél, és van olyan is amit a varázslóm hozott. Láttam ahogy kikelnek, ahogy szárba szöknek, levelet, virágot hoznak. Olyanok ők mintha én lennék. Növények. Nem kérnek, nem követelnek, de látszik zöldjükön ha szeretnek a közeledben.
-Aha. Figyelek ám mert megint mondani fogysz majd sok érdekeset, és tök sok kérdésem lesz majd emiatt, és neked meg majd megint csík szemed lesz mert nem tudod elmagyarázni, és emiatt tök mérgeses leszel, és az teljesen aranyos. Szeretem.
-Örülök hogy szereted ha kikelek a sodromból, hozzáteszem nem vagy egyedül. Pont emiatt vagyok itt és most.
-Ezt nem értem. Mérges vagy? Haragszol valakire? Várj!!!!!! Meg se mukkanj!!!! Kitalálom.
-Halgass, te törpe boszorkány!
-Neeeem!! Tuti hogy megint a hollóhajú boszorkány hozott ki a sodrodból. Csak Ő tudja felbirizgálózni a mérgedet. De nem értem akkor miért nem vonulsz el megint? Láttalak a múltkor is . Elmentél és nagyon hangosan kiabáltál, meg hánytál tüzet is, meg kapartad a földet, kavicsot a körmeiddel, és nagyon sötétek voltak a pikkelyeid. Csóró lovag majdnem nagyon rápacsált hogy pont akkor macerált, de azért szeretem hogy még akkor is jóságos voltál. Én biztos lábon rúgtam volna. Nagyon butákat mondott. Nem szerettem.
-Gondolj bele Pillangó! Mennyivel lennék különb azoknál az embereknél akik ártottak nekem, vagy ártani akartak, ha vissza adnám azt amit nekem szántak??? Szerinted jobb lennék náluk ha megtenném azt amit ők tettek?
-Nem. Akkor olyan lennél mint ők, és akkor nem fonnék neked több koszorút. De azért ha megtennéd akkor lehet hogy többé nem mernék csinálni a butaságaikat. És néha már majdnem meg is teszed, és olyankor nagyon szomorú a szemed, és nem is nagyon szólsz.
-Ez azért van mert szégyellem magam. Szégyellem, mert olyat tettem, szóltam amit nem szeretek.
-Jólvan ezt már majdnem értem, de még mindig nem tudom miért vagy a szép levelek közt.
-Azért mert a vörös boszorkány nincs jól. Szeretnék csiribákolni felé sok-sok pozitív bűbájt, de addig amíg bennem harag van addig nem segíthetek senkinek, mert amit én segítségnek szánok, azt a haragom rombolássá teszi. A hollóhajú megint bántott, és a mondandója nagyon rosszul esett mert én tudom hogy nem igaz, ő viszont igaznak állítja. Csúf dolgokat mondott megint, mert tudta hogy ez fáj. Nem a fájás ami bánt, hanem az hogy azt akarja hogy fájjon. Az akartat, a szándék ami bánt. És ezt Ő is tudja, és pont ezért teszi. De ma megint léptem egy picit, beültem a leveleim közé. Láttam a zöldjüket, láttam a hajtásaikat, a virágaikat. Szeretettel jövök közéjük minden nap, és minden nap egy kicsit itt hagyok köztük a békémből, és amikor bajban vagyok akkor idejövök és ők kérés nélkül visszaadnak nekem valamit ami helyre rak, kiegyensúlyoz, megnyugtat. Ma csiribákolok. Szépet és jót boszorka Katának, mert az ő sárkánya nagyon nem jó sárkány.
-És mi lesz a Holló Hajúval?
-Semmi. Békén hagyom.
-De szereted.
-Igen. Pont ezért teszem. Csendben maradok. Talán majd egyszer rájön hogy még az ő igazsága is lehet hazugság. Pont saját magának.
-Aha. Hmmmmm. Aha.. Na ezt nagyon nem értem! De mindegy, elfáradtam. Leviszel a nagyvízhez? DE IZIBE!!!!
