A huszadik évkő alabástrom.
Ez a kőzet a márványnál puhább és megmunkálhatóbb, de ahhoz hasonló.
Jobbára fehér, lágy, körömmel is karcolható anyag. Elsősorban szobrokat, egyéb műalkotásokat faragtak belőle.
Az alabástrom csiszolása bonyolult munka, ráspolyozzák, kaparják, gyalulják, majd bőrrel, gyöngyházporral súrolják.
Azt mondják, minden kőben ott rejtőzik egy csodálatos szobor, csak le kell tudni róla szedni a fölösleget.
Most is csak azt tudom írni neked, mint egy éve a magnetit kapcsán.
Sok értékes tulajdonság lakozik benned.
Csak azt kívánhatom, hogy értő kezek között formálódj.
Csak azt remélem, hagyod magad csiszolni, hogy előtűnjön az a szobor...
Egy évvel ezelőtt komoly döntéseket hoztál.
Lehet, hogy nem volt tudatos, de semmiképpen sem oktalan.
Megtapasztaltad, amit egy férfinak legalább egyszer meg kell élni.
Vannak vágyaid és céljaid.
Meg akarod valósítod őket.
Ez jó.
A célhoz nem egyetlen út vezet.
Nagy valószínűséggel nem lesz rövid, nem lesz könnyű, nem lesz nyílegyenes.
Sokszor akadályokkal teletűzdelt, meredek, néhol járatlan.
Ha ezen az úton sok fölösleges terhet cipelsz magadon, magaddal, idő előtt elfáradsz.
Ezért keresd az értő kezeket, és hagyd, hogy csiszoljanak, ráspolyozzanak, gyaluljanak, gyöngyházporral súroljanak.
Ne cipelj fölösleg terheket, hagyd hogy előtűnjön a kőből a szobor.
Hegyi beszédet vársz tőlem.
Én olyat nem tudok.
Tőlem csak példabeszédet remélj.
Bízom benne, hogy hallod...
Nem vagyok a megváltó, csak az apád.
Tudd, úgy szeretlek, ahogy egy apa csak szeretni tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése