Között....

Két falat között felejtettem a gondolataimba ásott érzelmeim.

Színe vörös, illata búzamezők tiszta fuvallata. Tapintása nagyon puha.

Simogat és rendez. Kívül-belül rendez. Közötte vagyok én.

Míg álmomban fordulok egyet, hozzám ér egy balzsam-tenyér, óv, félt, emel, ölel.

Bevon mindenemet mindenével. Közötte vagyok én.

Mikor ébred, rám néz, s nővé válok, gondolata máris száguld, s a sebességgel vele tartok. Biztonsága napról-napra erősebb, s az éjfélben hagyja minden kétségét, ami még talán néha megkísérti. Se tegnap, se holnap.

Az idő elveszett. Nincs már más időszámítás, csak Ő...s közötte vagyok én.