Fényesedett a kezem alatt a lószőr, és elméskedtem
egy korábbi hallottakon.
Hogy magyar vagyok-e?
Nem tudom. Meglehet.
Hogy német vagyok-e? Van rá esélyem, hisz jártak erre számosan. Hogy zsidó? Miért ne, hisz miért állt volna meg Mózes a vándorlásban? Esetleg török? Voltak itt elég ideig. Netán orosz? Ez is lap a pakliban. De lehetnék viking, angol, francia, cigány, olasz vagy arab.
Ki tudja hol vannak családfám gyökerei?
Hogy mi vagyok? Mit számít? Nem sokat. Nekem nem. Megülöm a lovat, használtam már íjat.
Ettől lennék valaki?
Nem olvasok rovásírást, mert nem értem.
Nem bizonygatok a kényelmes székemből, légkondis irodámból. Nem gyűlölök drága ruháimban, melyeket tán gátlástalan kizsákmányolók készítettek, s státusszimbólumként viselek.
Persze van véleményem, s meg is osztom kik kíváncsiak rá. Természetes hogy olykor gumicsizmát húzok ha árad a folyó. Vagy dög drága, bivaly terepjáróval megyek, ha túl nagy a hó. De kapálni sem vagyok rest.
Hogy mi vagyok? Nem tudom.
Azt tudom, hogy nem vagyok hétvégi hun, vagy divat magyar. Csak egy pici pont vagyok, csak egy egyed, aki teszi a dolgát,
és már hiszi, hogy nem a szavak, hanem a tettek fogják majd megmutatni ki is voltam valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése