Körülvettek.
Simogatnak minden irányból.
Ma reggel Kriszta néni, fiam osztályfőnöke izgatottan hívott fel, hogy emlékszem-e arra, hogy év végén a gyerekek rajzoltak egy rajzpályázatra, hogy a fiam nyerjen egy iskolatáskát.
Akkoriban megnéztem a rajzokat, tényleg nagyon szépek születtek, büszke is voltam, hogy a fiam egy ilyen osztályba jár, ahol a gyerekek szociálisan érzékenyek, szeretik, befogadták. Mert a fiam tavaly szeptemberben a 3. osztályt újonnan kezdte a "b" osztályban, addig "a" osztályos volt.
Nem működött az információáramlás a tanító néni és közöttem, így a fiam nem úgy fejlődött, ahogy azt szerettem volna, mi több, még egy pszichológiai véleményt is megkérdőjelezett az akkori osztályfőnök, ami nagyon rosszul hatott a fiamra.
Ezért úgy döntöttem, átviszem a párhuzamos osztályba,
hátha a másik tanító nénivel jobban tudunk együttműködni.
Azt hiszem, nem kérdés, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni, ez a fiamon látszik a legjobban, előnyére változott tanulmányaiban is, viselkedésében is.
A kezelhetetlenből kezelhetővé vált, csendes, szorgalmas(abb) gyermek lett, jó érzésű, nem rendetlen.
Szóval ma reggel Kriszta néni ujjongva mondta, hogy a fiamnak nyerte meg az osztály az iskolatáskát.
Azt hiszem, hogy most minden felől Angyalok vesznek körül.
Mert mit érne a szerelem, ha a gyermekem nem lenne rendben?
És most ő is rendben van.
Ráadásul még az iskolatáska is...
Az este úgy jött haza a kisfiam egy hét után az apjától, hogy jó volt ott, de ebben a vidámságban annyira jó.
"anya, itt mindig annyira jó a hangulat"...
Angyalok között vagyok.
Nem kérdés.
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése