Annick és Claude számára ezen a virtuális úton érkezett el a boldogság, pedig már egyáltalán nem számítottak rá. Egyikük 62, a másik 70 éves, mindketten megözvegyültek, de nem akartak belenyugodni abba a gondolatba, hogy öregségükre magukra maradhatnak. Hat éve élnek együtt, nagyon ragaszkodnak egymáshoz, és Claude még mindig úgy érzi, szerelem volt ez első látásra.
Az idősek azonban már nem ugyanazt a szoros együttéléses szerelmet keresik, ami húszas éveiket meghatározta. Françoise meg akarja őrizni függetlenségét. "Mindenki maradjon saját lakásában!".
Christiane Collange, aki "A nők második élete" címmel írt könyvet, nem párokról, hanem társkapcsolatról, társulásokról beszél, amelyekben elsőrendű fontosságú, hogy mindenki őrizzen meg valamit sajátmagának az életből. "Különösen áll ez a nőkre" - mondja a szerző.
A gyerekekkel és a háztartási munkával eltöltött évek után sok nőnek nincs kedve ismét egy férjhez. Ezek a nők tehát nem akarnak újra házasodni, már csak azért sem, mivel az özvegy számára ez az elhunyt házastárs jogán járó nyugdíj feladását jelentené.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése