Csak a Hold....

Csak a hold néz vissza,
hisz ismeri arcomat.
Ő az ami fényesen tiszta,
s hallgatja hangomat.

Pedig nem én mesélek,
a mélység panaszkodik.
Ajkam feszesen zárva,
a csendhez ragaszkodik.

A bensőm mégis mesél,
pedig senki nem kérdezte.
Meghallgatást remél,
ami mélyen el lett temetve.

Nem szövök álmokat,
a varász csak illúzió.
Gyászolom a vágyakat,
s felejteni lenne jó.

Kezemmel tépném ki,
magamból az érzést.
Hisz elment mindenki,
s elvitték a megértést.

Üres leszek egyszer,
s majd talán boldog.
Hisz szeretni nem kényszer,
de az érző szív csak zokog.