Valahogy nem jön a szikra, hamvad a varázs.
Mélyen hideg van, s lassan kialszik a parázs.
Pedig nem kerestem, csapongva szárnyalt lelkem.
De nincs végzet, csak a belenyugvást temetem.
Hogy mire is vágyom, pedig volt róla álmom.
Semmit nem tettem érte, csak úgy várom.
De mi is az, ha lehetne szépen leírnám.
Gyöngybetűkből karcolva, a jövőre hagynám.
Valami fura érzés boldogan ébredni, élni reggel.
Tudni hogy vagy nekem, s nem mentél el.
S lehet hogy az Imádott test, éli épp napjait.
De a szíve velem dobog, s érzi nekem számít.
Valami fura érzés, teszem dolgom ahogy kell.
De nézzek bár hova, Ő nézz vissza szép szemekkel.
Egy apró kép, egy mozdulat vagy csak dallam.
Ott megáll az idő, s kell hogy halljam.
Valami fura érzés, gyengéden birtokló ölelés.
Vágy a csókra, s rettegni az időtől ami kevés.
Látni a pillantásban meghaló, kétségeket.
Tudni hogy az Övé vagyok, s míg élek szeret.
http://www.youtube.com/watch?v=lkbiB0QfU3s
