Megérintett egy szempár, gyönyörű volt s tiszta.
A mélybarna ragyogásból, szikrázó csoda nézett vissza.
Lelkében a mélység s magasság, örök titok marad.
Mozdulatlanságom már téboly, s az idő kegyetlen halad.
Életre kelnek az álmok, s az elme őrjöngve tiltakozik.
Hinni szeretnék még, de rútságom lelkemmel vitatkozik.
Nem születtem hercegnek, s lovam is döglött már.
Szemem sarkán szarkalábak ülnek, ahhoz szépség nem jár.
Ízisz tündöklése született meg, s jött el a halandóhoz.
Arcának nemes vonásai, nem méltó csak a Naphoz.
Selymes hangjában az érdesség, szinte borzongok.
Vérem a láztól lángol, de lelkemben zokogok.
Persze Ő egy más világ, de örök titka szívemnek.
Mert a balga Poéta vágya, amit nem kaphat meg.
Mert Múzsám a reménytelenség, s az örök bánat.
Rút tréfája a Szerelemnek, hogy a Boldogság megvárat.
http://www.youtube.com/watch?v=-YsMvzgeSuI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése