Mikor a Mindenség vándora elfáradt, testét a Napnak adta.
A Nap teste lángba borult, így lett Ő a teremtés magja.
De a Vándor lelke tova szállt, neki a Hold kellett.
Minden éjszakának királya, gyönyör sötétség felett.
A szenvedély keringőjét járják, az emberiség egén.
Halhatatlan szerelmet táncolnak,a reménytelenség tengerén.
Van hogy a Hold a Napra fekszik, sötétben szeretkeznek.
Nem mérnek távolságot se időt, de egymás nélkül nem léteznek.
Ezer csillagot szülnek az égre, s a ragyogás szüntelen.
Beteljesül szerelmük, mert ez a tangó végtelen.
Volt egy másodpercem ebben a világban, velük táncolni.
Néha csak lenni, de volt hogy élni, s örökké szeretni.
A Nap teste lángba borult, így lett Ő a teremtés magja.
De a Vándor lelke tova szállt, neki a Hold kellett.
Minden éjszakának királya, gyönyör sötétség felett.
A szenvedély keringőjét járják, az emberiség egén.
Halhatatlan szerelmet táncolnak,a reménytelenség tengerén.
Van hogy a Hold a Napra fekszik, sötétben szeretkeznek.
Nem mérnek távolságot se időt, de egymás nélkül nem léteznek.
Ezer csillagot szülnek az égre, s a ragyogás szüntelen.
Beteljesül szerelmük, mert ez a tangó végtelen.
Volt egy másodpercem ebben a világban, velük táncolni.
Néha csak lenni, de volt hogy élni, s örökké szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése