A fény és sötét....

....mész vonulsz a napfényben...tündökölsz,
hisz te vagy a királynő.....

körötted pénz, vagyon, szépség, harmónia.....

nyomodban emberek kik lesik, ami lehull....
s ezernyi bókkal öntenek el....

hátha részesülnek a javakból.....s ha jő a sötét?....

s egyedül bolyongsz a civilizáció erdejében....
segítség eltévedtem.....

vajon ki hallja meg szavad......nagyon nagyon kevesek......
s az ki megfogja kezed s kivezet,

még kevesebb....s vajon míg mész a sötét erdei úton,
kézen fogva vezetve miről ábrándozol?......

a kevés sötétben segítőn?....vagy a napfényen?... a fenségen...?

.......az emberek a napfényre vágynak....

s a fény elvakítja őket, s nem látják tisztán,
amit a sötétben csak érezni lehet.....

mert kell a fenség, ....kell a fény....kell a hódolat.....

s nem akarnak a félelmetes sötét erdőre emlékezni.....elfelejtik....kitörlik agyukból...

s a fényben nem veszik észre azokat,
akik ott álltak a sötétben is.....

az ember ilyen......nem ítélet.....elfogadás.......