Kisember..

Talán csak a reggeli köd varázsa,

vagy csak az élet szülte dráma.

De ott állt a járdán egy Kisember,

minden szégyenével s éhségével.

Érzésem nem sajnálat vagy szánalom.

ez mély bánat volt, s fájt nagyon.

Kerestem az Istent, most merre lehet,

de nem láttam mást, csak két árva szemet.

Fiatal volt, s a fagy megette kezét,

s az arcot, a sorstalanság tépte szét.

Halkan kért, s csak egy keveset,

ami nekem semmi, neki az élet lehetett.

A szakadt hátizsákba egy élet belefér,

s lábra tekert papírdarab véd, ha jön a dér.

Arcom küzd a döbbenettel, s üvöltenék,

vidd az életem Kisember, nekem ennyi elég.

De csak hangtalan bámulok, hát hol az Isten?!

Hogy nem látunk megbocsátást, túl minden vétken?!

S hol van Hóhéra az aljasnak, ki Őt ide jutatta?

Vagy így veri sorsa, Ő is csak az élet Árvája?

Semmibe vész a sziluett, s az árnyék elvonul.

Érzem ürességem, tekintetem a ködbe bámul.

Talán eljön az én időm is újra, s ragad el az utca.

Talán nem várom meg, s nem fordulok vissza.

http://www.youtube.com/watch?v=v8x5uFEX0Zg&feature=related