.....itt ülök a vadonban....vakon....s gondolkodom....
jó néhány embert vezettem már ki innen....mutattam meg a fény felé vezető utat....öntöttem hitet belé.....megmutattam nekik, s utána útjukra engedtem.....
volt valaki akinek fogtam a kezét, segítettem hogy valahogy a sötétből elinduljon a fény felé..neki adtam a szemeimet is.....megtalálta az utat...hátranézett...megköszönte.....
legjobban az fájt meg sem kérdezte....te nem akarsz velem jönni a fénybe?...nem akarod érezni milyen mikor Ragyogok?.....gyere velem most én mutatom meg neked .....még esélyt sem kaptam, hogy szóljak.....kilépett a fénybe.....
s én visszamegyek a saját vadonomba...vakon szemek nélkül.....nem baj....annyit éltem már itt, hogy érzem minden tövises bokor rezdülését érzem a vadon kibaszott nehéz köves mocsaras útjait......
bebizonyosodott....én nem érdemlem a fényt...
nekem csak ez jutott ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése