Akela jutott eszembe elsőre.
A farkas aki szolgált, óvott védett, ha kellett harcolt, sebeket ejtett és kapott.
A nagy hibája az volt, hogy megvénült.
A falka megérezte a gyengeségét...
...Elmarták, mert már nem tudta megvédeni a pozicióját.
Nem, nem gondolnám, hogy olyan magányos lennék mint Akela.
Bár "farkas" vagyok, de nem magányos.
Sokan vannak körülöttem, de ettől még lehetnék bőven magányos.
Van ugye a társas magány...
Az a jó, hogy vannak akik nem csak néznek rám, hanem látnak is bennem...
Az a jó, hogy vannak akik nem csak hallják a hangom, hanem értik is a szavaim...
...hogy mit?
Az tulajdonképpen szinte mindegy...
Nem szeretnék és már nem is akarok kisajátítani magam számára egy szem és fülpárt e célra.
Vallom a mondást, több szem többet lát...
Továbbra sem tudom mitől magányos a farkas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése