Ceruzacsikk ....

Emlékszem kisgyermekként szerettem ceruzát hegyezni.

Sokszor csak úgy kedvtelésből.

Ha úgy adódott bementem apám irodájába.

Nagyon izgalmas dolgok voltak ott.

Először is az írógép.

Szalagos, kattogós.

Nem tudtam még írni, így hát ütemesen, döcögős ritmusban nyomogattam a billentyűket. Legjobban a sorok végét szerettem, mert figyelmeztetésként csilingelt.

Aztán ott volt a lyukasztó.

Félelmetes, harapós jószág volt.

Félelemmel teli tisztelettel vettem kézbe, s próbáltam mintát harapni az üres papírlaba.

Egy alkalommal a ceruzahegyezőt is kipróbáltam.

Asztalra erősíthető volt.

Egy karral lehetett a száját kinyitni, majd elengedve a fémes fogak ráharaptak.

A forgács egy átlátszó tartályban gyűlt.

Egy kart kellett tekerni, mint egy mákdarálót, így hegyezett.

Tiltott játék volt.

Egyszer mikor kis időre magamra maradtam az irodában, várakozással teli izgalommal elindultam a ceruzahegyező felé.

Apám asztalán egy sötétbarna, vagy talán fekete bakelit ceruzatartó, benne megannyi írószerrel.

Az önzetlen segítség álcája mögé nyúlva kiválasztottam egy szép ceruzát, hogy kihegyezzem, s apám jól tudjon vele dolgozni.

Fényes okkersárga volt a végén piros bóbita, melyet aranysárga csík font körbe.

Alig használt ceruza kissé tompa heggyel.

Felidézve az apámtól ellesett mozdulatokat, megkezdtem a hegyezést.

Nagyon jó érzés volt, olyan felnőttes.

Jó volt hallani, ahogy a hegyező beleharap a fába, ahogy a grafit bél csikorog.

A hegyező csak úgy falta, szippantva szürcsölte a ceruzát, mint mikor spagettit eszel, vagy a finom húslevesből szürcsölöd szádba a cérnametéltet.

Ajaj, hoppá!!!

Mindjárt beszippantja, alig látszik ki egy kis darab apám ceruzájából.

Riadtan abbahagytam a hegyező vurlicer tekerését, s gyors mozdulattal kivettem a ceruza maradékát, s a zsebembe süllyesztettem.

Sunnyogtam, látogatásom hátralevő részében szokatlanul visszafogott, engedelmes és fegyelmezett voltam.

Zsebemben a ceruzacsikkel.

Csak nagyon fontos alkalmakkor vettem elő és írtam vele, akkor sem sokat.

Nehogy elfogyjon, mert hegyezni már nem lehetett.

Sokáig nem találtam, aztán pár éve előkerült, persze csak úgy képletesen.

Azóta írok vele...