Az ősi zaj.
Sok ezer éve, már.
Ott volt a barlangokban,a tűznél,a sátrakban,
a harcmezőn, az ünnepeken.
Szólt ha félt az ember, s szólt akkor is ha örült.
Bátorított, vagy félelmet keltett.
A megfeszített bőr hangja.
Az ütő lesújt, a hang belerobban a levegőben.
Érezni az erejét.
A torkodban, a mellkasodban, a gyomrodban.
Az ütem benned van, vele létezel.
És megfeszülnek az izmok, kitágulnak a pupillák.
Együtt létezel a dobbal, a dobossal.
Elragad az ősi hang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése