Lerobbant kis parasztház, máladozó falakkal,
bedőlt kapu és kopott, korhadt kútállványzat,
magára hagyva, a méteresre terebélyesedett gaz
és csalán ölelésében.
Magára hagyott csendéletként áll és virágzásra várva,
talán picit irigykedve szemléli a rézsút szemben az ég felé meredő kis templomtornyot, melyet takaros templomkert
és mindenféle pompás virág fog körbe rendezett kis
ágyásokba szabva. Isten békességét és a lélek
rendezettségét sugallva az arra járónak.
Hamarosan fehérre meszelt falak, hangulatos zsúpfedél,
és szépen faragott fa kapu és virágcserepekkel vigasztalt tornácos veranda ad új életet a kis házikónak,
így felderülhet és többé nem kel irigykedve tekintenie
a templomra, és átjárja őt is a békesség, és várhatja,
hogy egy kis szoknyás, futkározó kislány nevetése szálljon
be a tavasszal kitárt ablaktámlák közt és megtöltse élettel.
Azt hiszem majd ha jön, neki is jobb lesz, ha egy csendes
faluban cseperedik betondzsungel helyett,
ahol mindenki mindenkit ismer, és később,
ah elég nagy lesz, lehet majd Ő is Ábel a nagyváros rengetegében.
Jobb nyaralást el sem tudunk gondolni, mint amolyan
csináld magad keretében parasztházat renoválni.
Nyugalom, békesség, csend, igazi kis sziget lesz
a nagy rohanásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése