mész vonulsz a napfényben...tündökölsz, hisz te vagy a királynő.....körötted pénz, vagyon, szépség, harmónia.....
nyomodban emberek kik lesik ami lehull....s ezernyi bókkal öntenek el....hátha részesülnek a javakból.....
s ha jő a sötét?....
s egyedül bolyongsz a civilizáció erdejében....segítség eltévedtem.....
vajon ki hallja meg szavad......nagyon nagyon kevesek......s az ki megfogja kezed s kivezet, még kevesebb....s vajon míg mész a sötét erdei úton kézen fogva vezetve miről ábrándozol?......a kevés sötétben segítőn?....vagy a napfényen?... a fenségen...?
.......az emberek a napfényre vágynak....
s a fény elvakítja őket, s nem látják tisztán amit a sötétben csak érezni lehet.....
mert kell a fenség, ....kell a fény....kell a hódolat.....
s nem akarnak a félelmetes sötét erdőre emlékezni.....elfelejtik....kitörlik agyukból...
s a fényben nem veszik észre azokat akik ott álltak a sötétben is.....
az ember ilyen......nem ítélet.....elfogadás.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése