...néha hajába kap a szél...tóparti romantikus hajnalon...
távolról nézem...tudom,nem lehet soha az enyém...
lázban égő szív,és lélek...
sebet ejtve a valóság türkiz fátylán...
vértelen létem hazahúz...
Kedvem már nem is szomorú,inkább semmilyen...
éppen most hagytam el a hitem...
Isten megveregeti vállam,s újra nyakamba akasztja sorstarisznyámat...
pedig én már nem akarom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése