Mint gyertyalángját a fénykoszorú,
úgy öleli lelkem megfáradt testemet.
S halovány a szem mert szomorú,
a szív megpihenne, de nem lehet.
S a pohárban, mint Krisztus vére,
vörös lángba borul a bór.
Érzem elmémnek ez menedéke,
s a száraz nedűtől színes lesz a mámor.
Eltapostam negyven évet,
s közben születtem kétszer.
Megéltem halálos szerelmet,
s haltam bele nem csak egyszer.
De van még a poharam mélyén,
s az idő nekem is körbe, körbe jár.
Ámor talán barát lesz a végén,
s utamon valaki engem is vár.
http://www.youtube.com/watch?v=NJpzWFxsxFk&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése