Ülök, és nézem a gyertyalángot.
Néha bemozdul.
Nyilván nem véletlen.
Tudod, most utállak.
Azért, ahogy elmentél.
Ölelés nélkül.
Beígérted, és nem tartottad a szépszavad.
Nézem a lángot, és sírni támad kedvem.
Nem azért, mert annyira üres a levegő nélküled, hiszen nem érintettelek soha, nem is láttalak....mégis.
Annyira sokszor érintettél.
A szavaiddal.
Csodáltad az erőmet, néha megpróbáltad kinyitni az optimizmustól balga kis szemeimet.
Én még megengedem magamnak, pedig sok mindenen túl vagyok, hiszen annyira tudtad, hogy így van.
Érezted a drámáimat, érezted a repkedéseimet.
Érezted minden hisztimet, értetted a lelkemet.
Hasonló volt a Tiédhez, de mégis annyira életszerű.
Vad.. szeretted.
Tudtad, hogy életre születtem.
De tudtad azt is, hogy Te is.
Csak néha nem merted elhinni.
Ilyenkor csak beszélgettél velem, erőt nyomtál belém
a szavaiddal.
Érdekes volt, hogy nem éreztem ettől annyira mélynek
a magányod.
Megmutattad a festményeid, beszéltél és éltél a szavaidtól.
Pontos volt mindig.
Eltaláltad az agyamat.
Tudtad, hol van az az űr, amit mindig jól megválasztott gondolatokkal tömtél ki.
Részem lettél.
Néha sűrűbben, néha kevésbé.
De jó volt az a tudat, hogy vagy.
Most meg itt sem vagy.
Hééé!
Tudom, hogy jól vagy.
Ne rezegtesd ezt a kurva gyertyalángot,
azt hiszem, hogy kinevetsz!
Jól teszed, érted?
Nevesd csak ki a könnyeimet.
Hülye kis földi lények... Nevesd ki őket.
Mert tudom, hogy Nálad emberibb lénnyel
ritkán találkozik ez a kis élet.
Nézem a lángot.
Fogja az agyam, hogy hallasz.
Hát nevess csak.
Pihenj egy jót és kalandra fel!
De most még hallgass.
Most még utálom magam azért, hogy a telefont kinyomtam.
Éjjel volt.
Elmúlt 11.
amit mondani akartál nekem.
Nekem?
Hát ki vagyok én, hogy tőlem akartál búcsút venni?
És mégis...
Kár, hogy nem voltam az a tanítványod, aki zabolátlan őrült nő volt, akiben most elhalkult egy hang.
Az.
Akinek mindig gondoltál.
Az osztrák festőnő. Az őrült, a befoghatatlan.
Neked mostantól az leszek.
Leszek olyan, amilyennek akarsz.
Csak azt az egyet bocsásd meg, hogy a telefont nem vettem fel
Neked...
Tudom, hogy értesz, hogy most letörlöd a ráncaimból
a dühös könnyemet.
Na pihenj!
Ha megérkeztél, jelentkezz...
http://www.youtube.com/watch?v=6xjkxYaUD9E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése