Figyelted már a Kedvesed lélegzését, amikor elalszik?
Hallottad a mesét már a sóhajából, ahogy egyre lassul,
majd egyre gyorsul, történeteit fűzögeti álmában,
s a leheletével szusszanja ki magából a csodákat?
Gyermek ilyenkor.
Addig is, míg neked mesél.
Azt mondom, lassíts, ha még nem tetted meg.
Hiszen annyira ember a testben, és annyira lélek a jelenben.
Ha alszik is mesél.
De szeretned kell a szivárványhidat, amivel átjárhatsz hozzá, keresned kell az utakat, hogy megértsd, mi a szép és mi nem.
Lassíts, áldozz arra, hogy figyeld, mert a szerelem,
ha elmúlik, így marad jelen a szeretet.
Megélni kell a csodákat.
Kezdd ott, hogy figyeled az álmát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése