Ott vagyok a kövek alatt
A levelek szélén csücsülök
És ha a szél átölel,
Füledben én fütyülök.
Tóparti fűszál tövén,
Bogárként lapulok.
S ha süt rád ezer napsugár,
Az vágytól fűtve én vagyok.
Ha autón rohansz hazafelé,
Vagy csak sétálsz a téren,
Talpad alatt a macskakő,
Én vagyok egészen.
Ott vagyok a fiókodban,
A számlák közt meglapulok.
Ha telefonod csipog egyet,
Azt hiszed, én vagyok.
Ha kávéd kavargatva,
Cigi füstöt eregetsz.
A hamuban is én vagyok ott,
Mi a csikkről lepereg.
A kamrában a poros polcon
Én vagyok a bögre méz
Ha rám emeled tekinteted
Az aranylón visszanéz.
Ha nyári holdas éjszakán
Felnézel az égre tán
Ott ragyogok csillagként
S én is nézlek, nézlek ám.
Én vagyok a nagy szerelem
És a nem szűnő fájdalom.
Emlékekben vagyok jelen
Csak szemed ragyogni nem láthatom.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése